Mesesarok – Mesék gyerekeknek

Szeretettel köszöntelek

a

 

oldalán!

A Mesesarokban olvashatsz tündérmeséket, fantasztikus meseregényt, verses meséket és “zöld” meséket.

Hetente egyszer egy híres meseíró meséje is felkerül az oldalra!

 

A mesesarok e heti meséje:

Az ördög három arany hajszála

Grimm mese

 

Élt egyszer asszony, akinek egy nap kisfia született. A fiúcska világra jövetelekor megjósolták, hogy amint betölti tizennegyedik életévét, a király leányát fogja feleségül venni.

Ugyanezen a napon a király álruhában ellátogatott a szegény asszony falujába, és megkérdezte az emberektől, történt-e valami új dolog mostanában. A falusiak elmondták, hogy született egy kisfiú, akinek megjósolták, hogy tizennégy esztendősen elveszi a király leányát.

A királyt nagyon szíven ütötte ez a jóslat, elment hát az asszonyhoz, és kedves hangon így szólt hozzá:

- Ti nagyon szegények vagytok, add nekem a fiadat, majd én gondoskodom róla.

A gyermek szülei először visszautasították az idegen ajánlatát, de miután az aranyat adott nekik, úgy gondolták, talán tényleg jobb sora lesz a kisdednek, ha nem náluk nevelkedik, hát odaadták a királynak.

A király betette a fiút egy ládába, és elvitte a folyópartra. Ott aztán belehajította a vízbe, gondolva, hogy megszabadította leányát megjósolt jövendőbelijétől.

Ám a láda ahelyett, hogy a folyó mélyére süllyedt volna, ott lebegett a víz felszínén, s úgy úszott, akár egy csónak. Egyenest a főváros felé tartott, s egy malom mellett haladt el. A molnár szolgálója véletlenül meglátta, s rögtön kivetett rá egy horgot, mert azt remélte, hogy valami kincset rejt a ládika. Ehelyett egy szép és vidám gyermekre bukkant benne. Rögtön elvitte a gazdájához. A molnárnak és a feleségének nem volt gyermeke, s amint meglátták a csöppséget, úgy vélték, Isten küldte nekik. Magukhoz fogadták, hogy felneveljék, akárcsak saját gyermekük lenne. Nagyon szerették, sok mindenre megtanították, és a kisfiú egy erős, szilárd jellemű ifjúvá cseperedett.

Egy nap váratlanul a király érkezett a malomba, és megkérdezte a molnárt, hogy övé-e a fiú.

- Nem, uram – felelte a molnár. – Egy szegény kis árva, akit tizennégy éve húzott ki a folyóból a szolgálóm.

A király rögtön tudta, hogy ez az a gyermek, akit bedobott a vízbe.

- Jóemberek – szólt a király. – Megkérhetem ezt a fiút, hogy vigyen el egy levelet tőlem a királyné számára? Két aranyat adok nektek cserébe.

- Ahogy kéri, fenséged – mondták, s máris szóltak a fiúnak, hogy készülődjön az útra.

A király azt írta a levélben, hogy a fiút, ki a levelet viszi, fogják el, öljék meg, s temessék el. Azt is kérte, hogy mire ő hazatér, addig mindez legyen elintézve.

A fiú el is indult a levéllel, ám útközben eltévedt, és egy sűrű, sötét erdőben találta magát. Azt sem tudta, merre menjen, de egyszercsak a távolban észrevett egy halvány fényt, ezért arra vette az útját. A fény egy kis házból jött. Odabent a kandalló mellett egy öregasszony ücsörgött, aki meglepetten nézett az ifjúra:

- Hát te honnan jössz, és mit szeretnél?

- A malomból jövök – válaszolta a fiú. – Egy levelet viszek a királynőnek, de eltévedtem. Szeretném itt tölteni az éjszakát.

- Ó, te boldogtalan – mondta vészjóslóan az asszony. – Ez tolvajok tanyája, ha itt találnak, vége az életednek!

- Hála Istennek – mondta a fiú – nem félek, és olyan fáradt vagyok, hogy egy tapodtat se bírok tovább menni. Azzal lefeküdt a padkára, és ott helyben el is nyomta az álom.

Hamarosan megérkeztek a tolvajok, és kérdőre vonták az öregasszonyt, hogy mit keres náluk egy idegen.

-Ó – legyintett a néne. – Ez csak egy szegény gyermek, aki eltévedt az erdőben, és nagyon megsajnáltam. Egy levelet visz a királynénak.

A haramiák vezére rögvest elkérte a levelet, s látta, hogy az áll benne, meg kell ölni a levélfutárt. Bármennyire keményszívűek voltak a tolvajok, megszánták a szegény fiút, s hogy megóvják ettől a kegyetlen sorstól, hamar széttépték a király levelét, és egy másikat írtak helyette. Ebben az állt, hogy amint az ifjú megérkezik a palotába, hozzá kell adni a király leányát.

A fiút nyugodtan hagyták, hogy átaludja az egész éjszakát, reggel pedig útbaigazították, és elbúcsúztak tőle.

A fiú szerencsésen megérkezett a palotába, a királyné pedig amint elolvasta a levelet, csodás esküvőt tartott a fiatalok számára. Mire a király megérkezett, a lánya és az ifjú már férj és feleség voltak. Beteljesült hát a jóslat.

A király kérdőre vonta feleségét, hogyan tehetett ilyen csúfságot, hogy összeadta a lányukat ezzel a legénnyel, de a királyné miután megmutatta neki a levelet, látta, hogy nem az áll benne, ami az ő kívánsága volt.

Megkérdezte a fiútól is, hogy miért nem azt a levelet adta át, amit küldött.

- Én nem tudok arról, hogy ez egy másik levél lett volna, felség – válaszolta az ifjú. – Hacsak nem cserélték ki azok az emberek, akiknél az erdőben töltöttem az éjszakát.

A király szörnyű haragra gerjedt.

- Ezt nem hagyom annyiban! – kiáltotta. – Csak az lehet méltó a lányom kezére, aki elhozza az ördög három arany hajszálát a pokolból. Ha ezt megteszed, akkor valóban megérdemled a leányomat.

A király úgy gondolta, ezzel bevégeztetett, a pokolból úgysem tér vissza a fiú. Ám a legénynek nem szállt inába a bátorsága.

- Nem félek az ördögtől – mondta elszántan. – Elhozom a három arany hajszálat.

Hamar útnak is indult, és nemsokára egy városhoz érkezett. A kapuban egy őr állta útját.

- Állj csak meg fiú! Mondd meg mi a mesterséged, mihez értesz? – kérdezte.

- Mindenhez! – felelte a fiú.

- Akkor mondd meg, hogy a piacon álló kút, ahol hajdan bor folyt, miért száradt ki úgy, hogy ma már víz sincs benne?

- Megmondom, ha visszajövök –mondta az ifjú.

Csakhamar egy újabb város kapujához ért, ahol az őr megállította.

- Állj meg, és mondd el, mihez értesz?

- Mindenhez!

- Akkor mondd meg nekem, hogy az a nagy fa a városunkban, amin azelőtt mindig aranyalma termett, most miért nem hoz még levelet sem?

- Nos, elmondom, ha visszatérek – szólt a fiú.

Ment tovább, míg elért egy folyó partjához. Ott a révész is megkérdezte:

- Mondd csak, mihez értesz?

- Mindenhez.

- Hát akkor mondd meg, miért kell folyton itt ácsorognom, miért nem pihenhetek meg néha?

- Várj csak, elmondom, amint visszajövök – válaszolta a fiú.

A folyó túlpartján tátongott a pokol fekete füsttel teli szája. Az ördög nem volt odahaza, de a gazdasszonya ott ült egy nagy karosszékben.

- Mit akarsz? – kérdezte a fiútól édes hangon.

- Három arany hajszálra lenne szükségem az ördög fejéről. Ezek nélkül nem élhetek a feleségemmel.

- Sokat kérsz, ráadásul, ha az ördög hazaér, és itt talál, nagyon rosszra fordul a sorsod. De felkeltetted az érdeklődésemet, hát megpróbálok segíteni neked.

A következő pillanatban a fiút hangyává varázsolta, és így szólt:

- Rejtőzz el a ruhám ráncába, itt biztonságban leszel.

- Köszönöm – hálálkodott a fiú. – De még feltétlenül tudnom kell három dolgot: Miért szárad ki egy kút, amiben régen bort folyt úgy, hogy ma már vizet sem ad, miért nem terem ma már levél sem azon a fán, amin hajdan aranyalmák nőttek, és miért kell a révésznek állandóan a folyó partján ácsorognia, anélkül, hogy megpihenhetne egy kicsit.

- Ez három igen nehéz kérdés – mondta a gazdasszony -, de ne aggódj. Csak jól figyelj arra, amit az ördög mond, mikor kihúzom a három arany hajszálát.

Éjjel volt, mikor az ördög hazatért, és rögtön megcsapta az orrát az emberszag.

- Mi történt itt? – kérdezte. –Ember szagát érzem.

Felforgatott mindent, benézett az összes sarokba, de nem talált semmit, sőt a gazdasszonya még meg is korholta:

- Éppen most sepertem össze, és szép rendet raktam, te meg mindent felforgatsz! Te mindig emberszagot érzel mindenütt! Ülj csak le, és fogj bele a vacsorádba!

Az ördög amint megtömte a hasát, előtört belőle a fáradtság, és lehajtotta a fejét a gazdasszony térdére, hogy az egy kicsit megvakargassa. Nem telt el sok idő, hamarosan már horkolva aludt.

A gazdasszony erre megfogott egy arany hajszálat, kirántotta, és maga mellé tette.

- Jaj! – kiáltott fel az ördög. – Mit csinálsz?

- Nagyon rosszat álmodtam, ezért rántottam meg a hajadat – mondta az asszony.

- Na és, mit álmodtál? – kérdezte az ördög.

- Azt álmodtam, hogy egy piacon álló forrás, amiben azelőtt bor folyt, úgy kiszáradt, hogy ma már víz sincsen benne. Mi lehet ennek az oka?

-Ó, ha tudnák! – nevetett az ördög. – Egy béka van a kútban egy kő alatt. Ha megölnék, újra megtelne a kút finom borral.

Az asszony megint vakargatni kezdte az ördögöt, mire az újra álomba merült.

A gazdasszony csak erre várt, fogta, és kihúzott egy újabb hajszálat.

- Mit csináltál megint? – förmedt rá dühödten az ördög.

- Ne kelj fel! – nyugtatta az asszony. – Megint rosszat álmodtam.

- No, és ezúttal mit álmodtál?

- Egy városról álmodtam, ahol áll egy nagy fa, amin régen aranyalmák teremtek, de ma már levél sem nő rajta. Mi lehet az oka?

- Hát, ha tudnák! – kacagott az ördög. – Egy egér rágja a fa gyökerét, amiatt száradt ki. Ha megölik, újra aranyalmát fog teremni. De most aztán hagyj nyugodtan aludni, és ne zavarj az álmaiddal, mert ha még egyszer felkeltesz, kapsz egy jókora pofont!

Megnyugtatta a gazdasszony az ördögöt, megvakargatta, és az ördög nemsokára ismét elaludt.

Az asszony ekkor kihúzta a harmadik arany hajszálat.

Üvöltött az ördög, felpattant, hogy megverje az asszonyt, de az tudta, hogyan csapja be őt.

- Meg tudnál szabadítani ezektől a rossz álmoktól?

- Ezúttal mit álmodtál?- kérdezte kíváncsian az ördög.

- Egy révésszel álmodtam, aki panaszkodik, mert soha nem tud megpihenni, ugyanis nincsen aki felváltsa őt.

- Ó, a bolond! – hahotázott az ördög. – Csak annyit kéne tennie, hogy aki arra jár, és át akar kelni a folyón, a kezébe nyomja az evezőt, hogy keljen át maga. Máris megszabadulna a kötelességtől. Attól fogva a másik ember feladata lenne, hogy ott álldogáljon.

Minthogy a gazdasszony megszerezte a három arany hajszálat, és a kérdésekre is megtudta a választ, többé nem keltette fel az ördögöt, hagyta, hogy reggelig aludjon. A hangyává lett fiút pedig emberré változtatta, és átnyújtotta neki a hajszálakat.

- Itt a három arany hajszál, fogd. Jól hallottad a válaszokat a három kérdésre?

- Igen, nagyon jól – mondta a fiú. – Nem fogom elfelejteni.

- Akkor hát menj utadra – búcsúzott az asszony.

A fiú megköszönte a segítséget, és elégedett volt, hogy ilyen szerencsésen végződött pokolbéli útja.

Hamarosan megérkezett a révészhez, aki visszavitte a folyó túlpartjára. A fiú ezután mondta el jótanácsát neki, hogy adja át az evezőt az első embernek, aki arra jár, és akkor felhagyhat a szolgálattal.

Nemsokára abba a városba ért, ahol a kiszáradt fa állt. Elmondta az őrnek, hogy egy egér rágja a fa gyökereit, de ha megölik, a fa megint teremni fog. Az őr hálából két aranyzsákkal megrakott szamarat adott neki. Az ifjú elérte azt a várost is, ahol a száraz kút állt a piacon. Beszélt az őrnek a békáról, hogy bizony amiatt nem folyik már semmi a kútban, de ha megölik, akkor ismét lesz benne finom bor. Ez az őr is két aranyzsákkal megpakolt szamarat adott neki köszönetképpen.

A szerencsés ifjú végül hazaért feleségéhez, aki szívből örült, hogy a férjét épségben láthatja viszont. A fiú átadta a királynak az ördög három arany hajszálát. A király nagyon elégedett volt, hát még, mikor meglátta a négy, arannyal megrakott szamarat.

- Teljesítetted minden feltételemet – szólt a király. – Immáron valóban méltó vagy a lányom kezére. Hanem, kedves fiam, mondd csak, honnan szerezted ezt a temérdek aranyat?

- Tudja, felség, utam során átkeltem egy folyón. Annak a túlpartja arannyal van beterítve, onnan hoztam ezeket a kincseket.

- Én is el tudnék hozni ugyanennyit?  – kérdezte a kapzsi király.

- Sokkal többet is! – felelte ravaszul a fiú.  – Van ott egy révész, aki átviszi a folyón, akkor aztán megtömheti a zsákjait.

Az aranyra éhes uralkodó máris elindult, és kisvártatva elérte a folyót. Szólt az ott ácsorgó révésznek, hogy vigye át a másik oldalra. Amint átkeltek a folyón, a révész a király kezébe nyomta az evezőt, kiugrott a csónakból, és elszaladt. Attól kezdve a királynak kellett a révész feladatát ellátnia, így bűnhődött meg minden gonoszságáért.

Vajon, ott van még? Bizonyára, hiszen milyen balga venné ki az evezőket a kezéből?

♣Vége♣

Kép: William Dyce